A Szőke Tisza gőzhajó 1917-ben készült el a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Wagon- és Hajógyár Rt. újpesti üzemében IV. Károly néven. A hajó a Magyarországon készült oldalkerekes személyszállító gőzhajók valaha készült legnagyobb példánya volt. Sokan nem tudják, de Szegeden valójában két Szőke Tisza is volt. A legendás gőzös története végül szomorú véget ért.
1917-ben - a Széchenyi István típus tervei alapján - már a legnagyobb magyar folyami gőzösöket, a IV. Károlyt és a Zita Királynét kezdték építeni a Ganz Danubius Hajógyár újpesti üzemében. Hossza 77,4 m, szélessége 15,29 m, merülése 1,5 méter. A kétkéményes gőzkazán 800 LE teljesítményt volt képes leadni, amely révén saját erőből bejárhatta a Dunát, Passautól a Duna deltáig.
A gőzhajó belsején nyomát sem láthattuk, hogy Európában dúl az első világháború. A belső és a külső kialakítás a boldog békeidők pompáját sugározta hiszen a hajó feladata volt reprezentálni a Monarchia és természetesen az akkori Magyarország nagyságát.
A hajó belsejében a két karos díszlépcső és a dús faragások lényegében azzá avatták ezeket a hajókat a folyókon, mint amik az óceánjárók voltak a nyílt tengeren: az ország úszó nagyköveteivé, a diadalmas mérnöki tudás úszó emlékműveivé.
1918-ban a gőzhajó megkapta párját is, amit IV. Károly feleségéről, Zita királynőről neveztek el. Paraméterei megegyeztek a testvérhajójával.
1919-ben, a nagy háború után már nem futhattak eredeti nevük alatt, így IV. Károlyt átkeresztelték "Sas"-ra, Zita királynőből pedig Vércse lett.
A hajót 1930-ban ismét átkeresztelték, ekkor a Szent Imre nevet kapta, Szent Imre halálának 900. évfordulója miatt.
Az 1930-as években testvérhajójával, az akkor már Szent István néven futó Vércsével számos állami rendezvény és fogadás helyszíne volt. 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus fő rendezvény helyszínei voltak, de a Szent István emlékévben is ezeknek a hajóknak volt a feladatuk, hogy a Dunán a Szent Jobbot körbehordozzák.
A második világháborúban, 1944-ben a hajót testvérhajójával és az egész folyami flottával Ausztriába hurcolják a németek. Az egész MFTR flotta, már ami megmaradt belőle Linzben éri meg a második világháború végét. Linz, az amerikai zónába esett, így a hajók addig amerikai zászló alatt hajóztak.
1947-ben visszakerültek Magyarországra. Egy gyors karbantartás után átadták a nemrég alakult Magyar-Szovjet Hajózási Rt.-nek. Az átadás az akkori Magyarország egyik legszebb és legnagyobb hajóján, a Szent Imrén (később Szőke Tisza) történt. Előtte sorakozott fel az a részvénytársaság hajóinak java.
Mivel a hivatalos állami ateizmus idején elképzelhetetlen volt, hogy a hajó egy szent nevét viselje, újabb névváltozás következett, a hajót 1950-ben a Felszabadulás névre keresztelték. Érdekes módon testvére megtarthatta a Szent István nevet.
1957-58-ban nagy felújításon esett át a hajó, ami keretei közt át is alakították sétahajóvá. Testvére, a Szent István tovább üzemelt egészen 1965-ig, amikor is leselejtezték és szétvágták.
A visegrádi hajóállomáson az 1958-as felújítás után. Új szerkezeti elem a kémények két oldalán kialakított zárt folyosó
A felújítás után újra üzembe helyezik, mint turistahajót, ami 1976-ig közlekedik. Forgalomból való kivonása után állóhajó lett Budapesten.
A '70-es évek végén étterem és szórakozóhely volt a fővárosban.
1978-ban elszállították Szegedre, ahol szintén állóhajóként üzemelt.
Létezett már egy Szőke Tisza:
Egy évvel később, 1979-ben Szeged elvesztette a már legendának számító korábbi Szőke Tiszát.
Tehát Szegeden volt már egy Szőke Tisza. Méghozzá egy 1918-as gőzhajó, ami egy Ferenc Ferdinánd főherceg (vagyis a mai KOSSUTH Múzeumhajóval azonos) típusú hajó volt, amelyet 1960-ban a Magyar Hajózási Zrt.-től való selejtezést követően kapott meg a Szegedi Fürdő és Hőforrás Vállalat és üzemeltetett szállodahajóként, amíg az 1979-es magas víz el nem sodorta.
A Tisza belvárosi szakaszán, a Partfürdőn feneklett meg. Ott is bontották le.
A városvezetés sajnálta, hogy elvesztették a legendás névnek számító gőzhajót, így hát úgy döntöttek, hogy a nemrég átvett Felszabadulást átkeresztelik Szőke Tiszára, amely tehát e néven immár a második hajó volt Szegeden. Ezért néhány helyen Szőke Tisza II.-ként ismerik a hajót.
1980-tól étteremként, majd a '80-as évek végétől diszkóhajó a Belvárosi Híd mellett. A helyi lakosok többször is követelték a hangos zene miatt a diszkó bezárását. Sikerrel is jártak: A kilencvenes évek második felében már csak a hajó orra elé kötött strand üzemel. Ekkortól kezdődött meg a Szőke Tisza lassú pusztulása.
2000-re a hajó állaga, annyira leromlott, hogy már állóhajóként sem lehetett használni, így elvontatták a Tápéi öbölbe. 2000 óta a hajónak több gazdája is volt, de állagmegóvásra egyik tulaj sem költött.
A legnagyobb probléma az volt, hogy mikor Szegedre került a hajó, azóta semmiféle állagmegóvást nem végeztek el rajta. Annak ellenére sem, hogy Tápén van hajógyár, amely a szükséges javításokat elvégezhette volna. Ennek a lehetősége azonban soha, még csak fel sem merült, ami érthetetlen egy ilyen élettörténettel és múlttal rendelkező hajó esetében.
A tulajdonos mindössze annyit tett, hogy rendszeresen új és még újabb festékréteget vitt fel a felépítményre és a kéményekre, anélkül azonban, hogy az előzőleg felvitt és elhasználódott festékrétegeket lekaparták volna, így az új festés is hamar lepergett az alatta lévő elöregedett réteggel együtt.
Szeged városa - a hajó tulajdonosa - minden módon igyekezett szabadulni a tulajdonost terhelő állagmegóvási munkák költségétől. A hajóra lényegében a festés költségén kívül soha, semmilyen összeget nem áldoztak. Ez különösen azért szomorú, mert a hajó üzemeltetéséből rendszeres bevétel származott, akár étteremként, akár diszkóként, akár strandfürdőként üzemeltették. Nem tudni, hogy ezt a bevételt miért nem fordították a kötelező állagmegóvásra.
Az elkövetkezendő években rengeteg cikk jelent meg a hajóról, a városlakók pedig aggódva figyelték, hogy a muzeálisnak számító gőzhajó évről évre rosszabb állapotban lesz.
A Magyar Nemzetben megjelent cikkben arról írnak, hogy nagyjából 60-100 millió forintra van szükség ahhoz, hogy a Szőke Tisza újra üzemelhessen. Ennyi pénz pedig nem áll a város rendelkezésére. A gőzös állapota tovább romlik.
Az évek során még több olyan újságcikk jelent meg, hogy hamarosan felújítják, de ezek mind csak üres ígéretek maradtak. A 2000-2012 közötti eseményeket, történéseket itt olvashatjátok részletesen.
Végül 2012. február 29-én megtörtént a legrosszabb: Elsüllyedt a Szőke Tisza.
Az olvadó jég benyomta az elkorrodálódott, repedésektől hemzsegő Szőke Tisza oldallemezét. A 95 éves gőzhajó megbillent, ablakain pedig beömlött a víz.
A megsüllyedt gőzhajó látványa újabb lavinát indított el a felújítással és megmentésével kapcsolatban. Levelek százai repkedtek ide-oda, politikusok, szakértők kapcsolódtak be a vitába, sőt, önkéntesek is elkezdtek szervezkedni és facebook oldat is létrehoztak a Szőke Tisza megmentéséért.
A 24. órában voltak. Ekkor már csak két lehetőség maradt: vagy sikerült azonnal forrást találni, és végre megmenteni Magyarország legnagyobb, egyben utolsó fennmaradt kétkéményes oldalkerekes személygőzösét, vagy lemondani róla, és hagyni végleg elpusztulni.
Az egész Európában egyedülálló gőzhajó története végül szomorú véget ért. Minden próbálkozás, kezdeményezés és civil összefogás ellenére a Szőke Tisza gőzhajót nem sikerült megmenteni.
A hajó elvesztése nemcsak egy pótolhatatlan műszaki érték (Magyarországon, Európában és a Világon típusában a legeslegutolsó folyami gőzhajó) megsemmisülését jelenti, de egyúttal a hazai műszaki értékek megóvásának általános helyzetére is rávilágít.
Hatalmas mulasztás volt, hogy évtizedeken keresztül elhanyagolták a hajót és egyik tulajdonos sem foglalkozott az állagmegóvásával, így a menthetetlenné vált legendás gőzös szépen lassan meghalt. 95 évet élt.
Írta: Hajner Gyula, https://szellemvarosok.blog.hu/2015/03/28/a_szoke_tisza_gozhajo
